Bresser Optik DLX User guide [hu]

Conrad Vevőszolgálat, 1124 Budapest, Jagelló út 30. Tel: [phone]

Biotar DLX mikroszkóp készlet

Megrend. szám: 84 09 46

Kezelési utasítás

A mikroszkóp részei

(lásd az eredeti gépkönyv ábráját).

1. Zoom okulár

2. Fókuszáló kerék

3. Revolverfej az objektívekkel

4. Tárgyasztal

5. Tükör

6. Elemes megvilágítás

7. Talp az elemtartóval

8. Mikroszkóp kar

9. „Biotar” mikroszkóp

10. Kész preparátumok

11. Fedőlemezek és címkék

12. Tárgylemez

13. Petri csésze

14. Vetítő

15. Tartalék izzó

16. 3 x nagyítóüveg

17. Mérőhenger

18. Tároló üvegek

19. Garnéla-nevelő tartozékok

20. Mikroszkóp szerszámok.

1.1 Mi is egy mikroszkóp?

A mikroszkóp két lencserendszerből áll: az okulárból és az
objektívből. Az egyszerűség kedvéért ezeket a rendszereket
egyes lencséknek tekintjük. A valóságban úgy az okulár (A), mint
a revolverben lévő objektív (D) több lencséből áll.
Az alsó lencse (objektív) felnagyítja a preparátumot (X). Az így
keletkezett, nem látható képet egy második lencse, az (okulár A)
még egyszer felnagyítja, és a megfigyelő (Y) ezt a képet látja a
mikroszkópban.

1.2 Felállítás/a felállítás helye:

Mielőtt hozzákezdenénk a mikroszkópos megfigyelésekhez,
keressünk egy alkalmas helyet.

• Először is elegendő fény álljon rendelkezésre (normál
megfigyelés).

• Fontos, hogy a helyiséget el is lehessen sötétíteni
(projektoros megfigyelés).

• Ezen kívül ajánlatos a mikroszkópot stabil alapra állítani.

1.3 Normál megfigyelés

A normál megfigyeléshez állítsuk a mikroszkópot egy világos
helyre (ablak, asztali lámpa). Vegyük ki a mikroszkópot a
csomagolásból, és döntsük az állványt (F) egy a megfigyeléshez
kényelmes állásba.
Az élesre állító kereket (C) csavarjuk a felső ütközésig, az
objektív revolvert (D) állítsuk a legkisebb nagyításra.
Az okuláron keresztül nézve állítsuk be úgy a tükröt (I), hogy egy
egyenletes megvilágítású fénykört kapjunk; vagy használjuk a
lámpát, a 4. pontban leírtak szerint. Helyezzünk egy előre
elkészített preparátumot (pl. a 11) a mikroszkóp tárgyasztalának
kapcsai alá, pontosan az objektív alá. Ha most az okulárba
nézünk, a nagyított preparátumot látjuk. A kép élességét az
élesre állító csavar (C) lassú forgatásával állítjuk be. Ezután az
objektív revolver elforgatásával, egy másik objektív beállításával
egy nagyobb nagyítást is választhatunk. A nagyítás változtatása
után a kép élességét újra be kell állítani. Minél nagyobb a
nagyítás, annál több fény kell a kép jó megvilágításához.
Tanács: A tükör beállításánál kerüljük el a közvetlen napfény
sugárzást, mivel az vakít, és így nem kaphatunk éles képet.

1.4 Elektromos megvilágítás:

Az elektromos megvilágítás (H) melletti megfigyeléshez két 1,5 V
elemre van szükség, amelyeket a mikroszkóp talpába (K)
helyezünk be. Vegyük le a mikroszkóp gumi talpát (X), és
helyezzük be az elemeket a megadott +/- jelzésnek megfelelően.
Helyezzük vissza a gumit.
A világítást a mikroszkóp asztal felé fordítással kapcsoljuk be.
Állítsuk be az okuláron átnézve úgy, hogy a kép megvilágítása
optimális legyen. Ezután végrehajthatjuk a 3. pont alatt leírt
megfigyelést.
Az elektromos megvilágítás izzója kicserélhető. Tartalékizzó
rendelkezésre áll. Amennyiben más izzólámpát használnak,
figyelembe kell venni a wattszámot, ami a lámpatesten meg van
adva.
Tanács: Minél nagyobb a beállított nagyítás, a kép jó

megvilágításához annál több fény szükséges. Ezért a
vizsgálatot mindig egy kisebb nagyítással kezdjük.

2. Gyakorlati kezelési utasítás

Alapvetően:

y

Vegyszer és maró folyadék gyerek kezébe nem való!

y

Tilos a vegyszereket meginni!

y

Használatuk után folyóvízben alaposan kezet kell mosni.

2.1 Bevezetés

E füzet célja, hogy elmagyarázza, hogyan kell tárgyakat a
mikroszkópos megfigyelés céljára preparálni.

2.2 Milyen legyen a vizsgálandó tárgy?

Egy közönséges nagyítóüveggel általában átlátszatlan (opak)
tárgyakat, pl. kis állatokat, növényrészeket, szöveteket stb.
nézünk meg. Ekkor a fény a vizsgálandó tárgyra esik, onnan
visszaverődik és a lencsén keresztül a szembe jut. A
mikroszkóppal átlátszó tárgyakat lehet vizsgálni, amelyeknél a
tükör, vagy a mikroszkóp lámpa fénye az asztal nyílásán, a
tárgyon, a mikroszkóp lencserendszerén, vagyis a tárgylencsén
és a tubuson keresztül jut a szemünkbe. Ebből adódik, hogy
vizsgálatra csak átlátszó tárgyak alkalmasak.
Sok kis vízi élőlény, növényi részek, finom állati részek
természetüknél fogva ilyenek, másokat preparálni kell. Ez
történhet előkezeléssel, megfelelő anyaggal való átitatással, vagy
úgy, hogy finom lemezt (metszetet) vágunk ki belőle kézzel vagy
mikrotommal, majd ezeket vizsgáljuk. Ezt a módszert ismerteti a
füzet.

2.3 Vékony preparátum metszetek készítése

A korábban leírtaknak megfelelően vékony metszeteket kell a
tárgyból létrehozni. A legjobb eredményhez némi viaszra vagy
paraffinra van szükség. Amennyiben a mikroszkóp készletben
ilyen anyag nincsen, vegyünk egy gyertyát. A viaszt egy
edényben elhelyezve, tűzön felmelegítjük. A tárgyat többször a
folyékony viaszba merítjük, majd hagyjuk a viaszt kikeményedni.
A mikrotommal vagy késsel finom szeleteket vágunk le a viasszal
körülvett tárgyról. Ezeket a szeleteket az üveg tárgylemezre
helyezzük, és fedőlemezzel lefedjük.

2.4 Preparátumok készítése

Két alaptípust ismerünk: a tartós preparátumokat és a korlátozott
ideig tárolható preparátumokat. Korlátozott ideig tárolható
preparátumokat olyan tárgyakról készítünk, amelyeket csak meg
akarunk figyelni, de nem akarunk preparátum gyűjteményben
elhelyezni. A tárgy- és fedőlemezek között elhelyezett
preparátumokat a vizsgálat után megsemmisítjük. A vizsgálat
után a tárgy- és fedőlemezeket letisztítjuk. A mikroszkópiánál a
legjobb eredmények titka a tiszta tárgy és fedőlemezek
használata.

2.5 Tartós preparátumok

Tartós preparátumok olyan objektumokról készülnek, amelyek
különösen jól sikerültek, és amelyeket többször szeretnénk
tanulmányozni. Száraz objektumokat (virágport, egy légy
szárnyát stb.) csak glicerinnel, Gum-Media-val vagy Malinollal

lehet preparálni. Nedvességet tartalmazó objektumokból ki kell
vonni a nedvességet.

2.6 Hogyan preparálunk egy száraz objektumot?

Helyezzük az objektumot egy tiszta, száraz tárgylemezre, és
fedjük le egy csepp ragasztóval (glicerinnel, Malinollal, Gum­Mediával). Ezután egy fedőlemezt helyezünk a vegyszer által
bezárt tárgyra. Enyhén nyomjuk meg a fedőlemezt, hogy az
optikai ragasztó a fedőlemez széléig elterüljön. A ragasztó 2 – 3
nap alatt megkeményedik, és a preparátum használható.

2.7 Objektumok festése

A növények és állatok szövettani szerkezetének
tanulmányozására előnyös, ha a tárgyat vörösre vagy kékre
megfestjük. Helyezzük ehhez a tárgyat 5 percre egy 70%-os
alkoholfürdőbe, majd újabb 5 percre egy fukszin, vagy szafranin
fürdőbe. Ezután várjuk meg, amíg a tárgy átitatódik a festékkel.
Egyes objektumok fukszinnal nem festhetők, ezeket még egyszer
be kell helyezni a szafranin fürdőbe. Amennyiben a mikroszkóp
készlet nem tartalmaz fukszint vagy szafranint, ezeket
gyógyszertárban vagy drogériában beszerezhetjük. A színezés
után a tárgyakat tiszta vízzel kimossuk. Cseréljük a vizet addig,
amíg már nem színeződik el.
A metilénkék vagy hematoxilin festéket az objektum
peremterületeinek színezésére használják, amelyek nem
színeződtek vörösre. A metilénkék az objektumot néhány perc
alatt színezi, a hematoxilinnál ez kicsit tovább tart. A színezett
preparátumot a korábban leírtak szerint vízzel ki kell mosni.

2.8 Kenet-preparátumok

A kenet-preparátumoknál a megfigyelendő folyadékokból
pipettával egy cseppet cseppentünk a tárgylemez végére. A
folyadékot egy másik tárgylemezzel, vagy fedőlemezzel elterítjük.
A vizsgálat előtt hagyjuk az anyagot megszáradni. Kanada
balzsam felvitelével a kenet-preparátumból tartós preparátum
készíthető.

3 Kísérletek a mikroszkóp készlettel

3.1. sz. kísérlet: Fekete-fehér nyomdatermék

Tárgyak:

1. egy újság kis darabkája, amin a kép egy része és néhány betű

látható.

2. egy hasonló darabka egy színes képeslapból.

A betűk és a kép vizsgálatához készítsünk egy időszakos
preparátumot. A mikroszkópon állítsuk be a legkisebb nagyítást,
és vizsgáljuk meg a napilap darabkát. A betűk rojtosak,
szakadozottak, mivel az újságot silány papírra nyomják. A
képeslap betűi simábbak és teljesebbek. A napilap képe sok kis
pontból áll, ami kicsit piszkosnak látszik. A képeslap képpontjai
(raszter pontjai) élesek.

3.2. sz. kísérlet: Fekete-fehér nyomdatermék

Tárgyak:

1. egy kis színesen nyomtatott újságpapír.

2. egy hasonló darabka egy színes képeslapból.

A tárgyakból készítsünk egy időszakos preparátumot, amit a
legkisebb nagyítással vizsgálunk. A napilap pontjai gyakran
átfedik egymást, a képeslap pontjai élesek és kontrasztosak.
Figyeljük meg a képpontok eltérő méreteit is.

3.3 sz. kísérlet: Textil rostok

Tárgyak és hozzávalók:

1. Különböző textilfonalak: pamut, len, gyapjú, selyem,

műselyem, nylon stb.

2. két tű.

A fonalakat egy üveg tárgylemezre helyezzük, és a két tűvel
szálakra bontjuk. A szálakat megnedvesítjük, és fedőlemezzel
lefedjük. A mikroszkópot kis nagyításra állítjuk. A pamut rostok
növényi eredetűek, és a mikroszkóp alatt lapos elcsavarodott
szalagnak tűnnek. A rostok a sarkaiknál szélesebbek és
kerekebbek, mint középen. A pamutrostok hosszú, összehorpadt
csövecskék. A len rostok szintén növényi eredetűek, kerekek és
egyenesek. A rostok selyemfényűek, és a rost-csőnek számos

kidudorodása van. A selyem állati eredetű, és az üreges növényi
rostokkal ellentétben kisebb átmérőjű tömör rostból áll. Minden
rost sima és egyenletes, és kis üvegrúdhoz hasonlít. A gyapjú
rostok szintén állati eredetűek, a felületük egymást átfedő
hüvelyekből áll, amelyek töredezett és hullámos kinézetűek. Ha
lehetséges, vizsgáljuk meg különböző szövödék gyapjúfonalait,
és figyeljük meg ezek kinézetét. Szakemberek ebből a gyapjú
származási országát is meg tudják állapítani. A műselymet
hosszadalmas vegyi folyamat útján mesterségesen állítják elő.
Valamennyi rost kemény, fekete vonalként jelentkezik a sima
fényes felületen. A rostok a száradás után azonosan
göndörödnek.

3.4. sz. kísérlet: Fehérített szövet

Objektumok és hozzávalók

1. egy kis színes pamut, len, műselyem stb. szövet.

2. pipetta (2)

3. Fehérítőszer

4. két tű.
A szöveteket két tűvel rostokra bontjuk és benedvesítjük. Az
egyes szövetekből tartós preparátumot készítünk. A mikroszkópot
az egyik, vagy a másik szövetre, a legkisebb nagyításra állítjuk. A
pipettával egy csepp fehérítőszert a fedőlemez szélén a szövetre
cseppentünk. Figyeljük meg a rostokat néhány percen keresztül.
A pamutról a színezék gyorsan, a lenről valamivel lassabban
eltűnik. Egyébként a rostok nem változnak. A műselyem és a
többi műszálak a festék eltűnése után gyengének és
elhasználtnak fognak látszani.

3.5. sz. kísérlet: Asztali só

Objektum: közönséges asztali só

Szórjunk néhány szem sót a tárgylemezre, és figyeljük meg a
sókristályokat a mikroszkóp legkisebb nagyításával. A kristályok
kis kockák, alakjuk egyforma.

3.6. sz. kísérlet: sókristályok előállítása

Objektumok és hozzávalók

1. Asztali só

2. Forró vízzel töltött kémcső

3. Pamutszál

4. Iratkapocs

5. Gyufa vagy ceruza
Annyi sót adjunk a vízhez, hogy már ne legyen képes feloldódni.
Ezzel egy túltelített sóoldatot kaptunk. Várjuk meg, amíg a víz
lehűl. Erősítsük a pamutszál egyik végére az iratkapcsot, ami
fenéksúlyként szolgál. A pamutszál másik végét hurkoljuk rá egy
gyufaszálra, és az egészet merítsük a sóoldatba. A gyufa
feküdjön keresztbe a kémcső száján, nehogy a pamutszál
beessen a kémcsőbe. A kémcsövet állítsuk a lakásban 3 – 4
napig egy meleg helyre. Vegyük elő néhány nap múlva, mikorra a
pamutszálon egy egész sókristály kolónia képződött.

3.7 kísérlet: Hogyan keletkezik a kenyérpenész?

Objektum: egy darab öreg kenyér

A kenyeret megtámadó gombák spórái a levegőben mindenütt
jelen vannak. Helyezzük a kenyeret egy tárgytartóra, és
spricceljünk rá óvatosan egy kis vizet. A kenyeret éppcsak meg
kell nedvesíteni, ne hagyjuk, hogy teleszívja magát. Helyezzük az
egészet egy csavarmenettel zárható edénybe, és tegyük egy
olyan szekrénybe, ahol kevés fényt kap és meleg a hőmérséklet.
Rövid idő alatt fekete kenyérpenész keletkezik. Figyeljük meg
naponta a kenyeret. Először egy fehér, fényes pelyhesedés
látható. Vegyünk belőle tanulmányozás céljára egy tárgylemezre.
Az anyag egy összegubancolódott szálkötegnek néz ki, amelynek
az egésze képezi a gomba testet. Az egészet micéliumnak
nevezik, a fonalak neve hifa. Nemsokára rizómák keletkeznek,
amelyek a penészgombát a kenyérhez rögzítik, hogy rajtuk
keresztül a micélium vízhez és tápanyaghoz jusson. Az idő
folyamán a rizómák barnára színeződnek. E csoport fölé hosszú
szárú hifák nőnek, amelyek egy kis gömbben végződnek. A
szárakat sporangiofornak (spóratok tartó), a gömböt pedig
sporangiumnak (spóratoknak) hívják. Kis idő múlva ezek a
gömbök elfeketednek. Belsejükben a spórák érnek. Amikor a